Cleistocactus strausii egy egészen sajátos kaktusz tudományos neve, amelynek vulgáris neve nem más, mint Ezüst fáklya, hivatkozva kis fehér tüskék amelyek az egész növényen megjelennek.
Ez a kaktusz vadon él Dél-Amerika két helyén: Tarijaban, Bolíviában és Argentína északi régiójában. Ideális kaktusz, amelyet másokkal kombinálhat, és finom kontrasztot hoz létre annak a szürkés színnek köszönhetően, amelyet az alapzöld és a fehér tüskék kombinálásakor kap.
Morfológia
La Ezüst fáklya Ez egy felálló és vékony szárú kaktusz, amelynek átmérője 3 és 6 cm között van, bár elérheti a 2 méter magasat is. A tövisekről beszéltünk, amelyek személyiséget adnak neki. A kaktusz egész testében, az aljától a tetejéig jelennek meg, és két típus létezik. Néhány vékony és fehér, hasonló az ecset sörtéihez, és az areolákon található. A többi 4 sárga tüske, amelyek hossza akár 4 cm is lehet.
A töviseken kívül a Cleistocactus strausii Kiemelkedik hosszúkás és cső alakú, egyik végén nyitott virágaival. Ezenkívül kármin színűek, amelyek nagy kontrasztban vannak a növény többi részének színével.
A legjobb ehhez a kaktuszhoz
Észak-Argentínában, ahol a fehér fáklya őshonos, a növény természetesen alkalmazkodik a régió éghajlati változásaihoz: meleg és száraz nappalok, hideg éjszakák. Éppen ezért ez egy olyan kaktuszfajta, amely ellenáll az alacsony hőmérsékletnek, ellenáll akár -15 Celsius fokos hőmérőnek is. Ez azonban nem történik napozással. Mint minden kaktusz, teljes fényre van szüksége.
A talaj nem jelent problémát a Cleistocactus strausii számára, mivel nem jelent alkalmazkodási problémákat, mivel kényelmetlenség nélkül képes befogadni a száraz és szegény talajok. Ugyanez történik az öntözéssel is, mert hosszú ideig tartó aszályon megy keresztül és felhasználhatja a felgyülemlett vizet.
Az a jó, ha van egy nagy hely vagy egy bő edény, mert ennek a kaktusznak a gyökereihez egy bizonyos felületre van szükség a táguláshoz. Javasolt továbbá minden nyáron műtrágyát készíteni annak érdekében, hogy több tápanyagot kínáljon a növénynek.
